Rovarirtás, permetezés

Rovarirtás

A rovarirtás kezelés lényege a rovarok elpusztítása, a gabonaraktárak és a gabonasilók falainak réseiben és repedéseiben. Ezt a fajta kezelést leginkább üres raktárhelyiségekben, két tárolási időszak között végzik. A kezelés magában foglalja a nagy hatástartósságú rovarölő szereknek permetként történő kijuttatását.

Cégünk Debrecenben és egész Hajdú-Bihar megyében vállal rovarirtást, permetezést.

Permetezés

A permetezés a rovarirtás egyik leggyakoribb formája.

Az eljárás során a permetezőszert általában vízzel higítva juttatjuk a kezelendő felületre. A felületek kijelölése során a kártevő viselkedését és tulajdonságait kell figyelembe venni. Fontos, hogy a permetlé mennyiségét a felületek területének függvényében számoljuk ki.

Kártevők

Cégünk csótányirtással, hangyairtással, légyirtással és ágyi poloska irtásával is foglalkozik. Ezekről a kártevőkről bővebben olvashat az alábbi oldalakon:

További kártevők:

Gabonazsizsik (Calandra granaria)

A legjelentősebb gabonakártevők közé tartoznak. Világszerte elterjedtek. Kizárólag növényevők. Megtalálhatók a legegyszerűbb szükségtároló helyektől a legmodernebb silócellákig, tárházakig.

3-3,5 mm hosszú, vöröses-barna, vagy fekete színű, majdnem hengeres testű ormányos bogár.A nőstény a gabona (búza, rozs, árpa, rizs, kukorica, köles) magján lyukat vág, abba helyezi petéjét, majd a nyílást gyorsan keményedő váladékával lezárja.

A terménytárolók padló- és falrepedéseiben, illetve a garmadák aljában telel át.
Tavasszal akkor jön elő, amikor az átlaghőmérséklet több napon át eléri a 10-12 °C-ot. A párás, meleg környezet, a nagyobb, 15-16 % nedvességtartalmú gabona tömeges elszaporodását elősegíti. 10 % nedvességtartalmú terményben elpusztul. Oxigénigénye minimális, ezért a garmadák belsejében is megél.

Az imágó és a lárva egyaránt károsít, de a fő kártételt a lárva okozza. A fertőzött készlet felmelegszik, megcsomósodik, megdohosodik, keserű ízűvé válik.

További információk itt (Wikipédia)

Gabona-álszú (Rhizopertha dominica)

Indiából behurcolt rovarkártevő. Kártétele különböző gabonákban, raktári terményekben előfordul, mivel polifág kártevő. Rágási kárképe nem jellegzetes. Mind az imágó, mind a lárva szabálytalan rágásával sok fehéres rágcsálékot, ürüléket termel. A gabona erős fertőzés esetén kellemetlen mézillatot kap. Fellépése esetén komoly súly és mennyiségi veszteséget okoz. A kifejlett rovar 2,5-3 mm hosszú, hengeres testű, feketésbarna színű. Jellemzője, hogy a feje felülről nem látható, az teljesen a csuklyaszerű nyakpajzzsal fedett, lefelé néző és kúpszerű. A nyakpajzs első pereme sima, a pajzs elülső részén durvább a pontozottság, mint hátrébb. A szárnyfedőkön mély pontsorok találhatók. A kifejlett rovar jól repül. A nőstény a gabonaszemekre rakja le a petéit és ott kerülnek lárva stádiumba. A lárva a csírarész táján a magba furakodik és azt kiüregesíti. Egy mag elegendő a lárva fejlődéséhez. Egy átlagos nyári időszakban kb. 1 hónap a fejlődési időtartalma.

Bővebben olvashat róla erre a linkre kattintva.

 

Magtári vagy raktári gabonamoly (Nemapogon Tinea granellus)

A molylepkék a kis testű lepkék közé tartoznak. Jellemző rájuk, hogy fejük rendszerint sűrűn szőrős, ajaktapogatóik kicsinyek, szívókájuk, az ún. pödörnyelv gyengén fejlett. Ezért az imágók, mivel szájszervük erre alkalmatlan, nem károsítanak.

Testüket többé-kevésbé fejlett szőrzet és pikkelyzet fedi, a pikkelyek eloszlása az egyes fajokra jellemző, és igen nagy változatosságot mutat. Két pár szárnyuk van.

Szaporodásuk váltivarú, teljes átalakulással fejlődnek. Lárvájuk általában féreg alakú. A hernyók feje és rágóik jól fejlettek. Legtöbbjüknek négy lárvastádiuma van, ezután bebábozódnak. Bábjuk általában múmiabáb. Elég gyakori a gubó, vagy kokonszövés képessége. Az egyes fajok pete, lárva, báb, vagy imágó alakban telelnek át.

Kizárólag a lárva károsít, amely a táplálékul szolgáló anyagban szövedéket készít.

Elsősorban passzív úton terjednek, de a helyiségekbe be is repülhetnek.

A magtári gabonamoly a  legveszedelmesebb raktári molykártevőnk egyike. Károsítja a gabonafélék minden faját. A gabonamolyok lárvája a károsító, kártételét legkönnyebben a gabona garmadákban lehet észlelni, mivel a legfelső 5-10 cm vastag réteg finom szövedékkel van összeszőve. A lárvák a szövedéken belül élnek és a gabonaszemeket kívülről rágják. Az erősebben fertőzött gabona megdohosodik és kellemetlen szaga lesz. A lepke fénykerülő, nem károsít és tavasszal rajzik. Ekkor a nőstény kb. 200 tojást rak le egyesével vagy csomókban a gabonaszemekre. A fiatal lárvák először a mag csíráját fogyasztják, majd hamar megkezdik a fonadék készítést.

A lepke kiterjesztett szárnytávolsága 10-14 mm , az első szárny hosszúkás, keskeny,világossárga alapon sötétbarnás tarkázott, a felső szegély közepén széles, nagyjából négyszögletes sötét folttal, a többi mintázat elmosódott, a felső szegélyen apró fehér ék alakú foltokkal. A hátulsó szárny szintén keskeny, sárgásszürke, aránylag hosszú pillákkal.

További információk itt.

 

Fogasnyakú gabonabogár ( Oryzaephilus surinamensis L.)

 

Világszerte elterjedt raktári kártevő, a legkülönbözőbb raktári árukat károsíthatja. Jellegzetes kárképe nincs, de mivel mind az imágó, mind a lárva igen sokat rág, az erősebben fertőzött gabona felmelegszik, és dohos lesz. A gabonaszemekben pici lyukak és abban ürülék található. A  kifejlett rovar 2,5-3,5 mm nagyságú, hosszúkás, barna színű. Könnyen felismerhető arról, hogy a nyakpajzs két oldalán 6-6 fogacska, felületén pedig két lapos hosszúkás bemélyedés van. A barna színű szárnyfedők finom szőrsorokkal díszítettek. A rovar mozgása élénk a hangyához hasonló. A fogasnyaku gabonabogár a gabonazsizsikekkel és más raktári kártevőkkel keverten fordul elő, mivel az egészséges szemeket nem képes felnyitni. Lárvája ragadozó is lehet, sokszor vadászik zsizsikekre és egyéb raktári kártevőkre, de emellett rágásával és ürülékével komoly minőségi kárt okoz. A nőstény 150-300 tojást rak le. Teljes kifejlődéshez a hőmérséklettől függően 1-3 hónap szükséges. A bogár 1-3 évig is élhet, és egész évben károsít.

További információk itt.

Lisztbogarak

Jellemzőjük, hogy főleg lisztféleségekben, őrleményekben, egyéb maghulladékokban károsítanak. Rágásuk nem jellegzetes, néha az üres lárvabőrök árulják el a fertőzést. Csak ott tud elszaporodni, ahol a tisztaság terén komoly hiányosságok vannak. Kedveli a meleget és a magas páratartalmat. Leggyakrabban a kis lisztbogár (Tribolium confusum) és a nagy lisztbogár (Tenebrio molitor), esetleg az apró lisztbogár (Tribolium madens) fordul elő.

3-17 mm nagyságúak, sötétbarna, vagy fekete színűek, megnyúlt alakúak.

A nőstények életükben több száz petét raknak le a táplálékra, vagy annak csomagolóanyagára. Mivel naponta csak 10-15 petét helyeznek el, így peterakásuk sokáig elhúzódik. A petéből kikelő lárva a „lisztkukac”. Tömegesen csak párás környezetben (70-75 % relatív páratartalom esetén) és melegben (23-25 °C hőmérsékleten) szaporodnak el, elsősorban ott, ahol kissé nyirkos és dohos anyagokat tárolnak. Gabonafélékben, növényi őrleményekben, hüvelyes és olajos magvakban fordulnak leggyakrabban elő. A lárva és az imágó egyaránt károsít.

Elsősorban passzív úton, a fertőzött anyagokkal terjednek, de a zárt térbe berepülhetnek.

További információk

 

Atkák

Kimondottan apró testű pókidomúak. Átlagos méretük 0,5-2 mm között mozog. Színtelenek, fehéresek, vagy sárgásak, zömök alkatúak. Szelvényezettségük gyakran teljesen elmosódott. Kifejléssel fejlődnek.

Lárvájukon három pár láb található, a kifejlett atkáknak már négy pár rövid lába van. Az atkák járólábai azonban változatos életmódjuknak megfelelően igen sokféle.

Petéiket egyesével, vagy pedig kis halmokban rakják le. A petékből kikelő lárvák a négy vedléssel válnak kifejlett imágókká. Testükön különböző hosszúságú, alakú serték, szőrök és nyúlványok találhatók. A testszőrzet és a serték elhelyezkedése, alakja, nagysága, száma jellegzetes faji bélyeg, amelynek alapján határozhatók meg.

Táplálékigényük alacsony, azonban csak elegendő táplálék esetén szaporodnak tömegesen el. A nedvességet és a páratartalmat igen jól érzékelik, a páratartalom 0,25 %-os ingadozását is megérzik. A magas páratartalmú helyeket aktívan keresik fel. Fejlődési idejük eltérő, elsősorban a környezeti tényezőktől függ.

A lárva és a kifejlett atka egyaránt károsít. Kártételük kezdetben alig, vagy egyáltalán nem ismerhető fel, a későbbiekben az általuk okozottakat rendszerint más kártevők ártalmának tulajdonítják.

További információ

Lisztatka (Acarus siro)

0,3-0,8 mm nagyságú, áttetszően fehér színű, szabad szemmel alig látható pókidomú.

Lárvája a végleges kifejlődést megelőzően, az utolsó vedlés előtt vándoratkává alakul. Ebben az állapotban – amely a kedvezőtlen környezeti feltételek hatására jön létre – nem táplálkozik, hanem rovarokra, madarakra, rágcsálókra tapadva, esetleg a cipő talpával kerül olyan helyre, ahol a környezeti feltételek számára különösen kedvezőek.

Fejlődési ideje 2-4 hét. Legoptimálisabb a 20-22 °C hőmérséklet, azonban a 34 °C-ot is minden károsodás nélkül elviseli és -7 °C-on sem pusztul el. A 11-18 % relatív nedvességtartalmú liszt különösen kedvező számára. Ha szárazabb a liszt, magától elpusztul, ha a víztartalom nagyobb, a penészgomba pusztítja el. Különösen korszerűtlen, sötét, nyirkos raktárakban szaporodik el.

A fertőzött búza- és rozsliszt nyirkos tapintású, összetapadt, az ebből készült kenyér kesernyés ízű.

Terjedésük elsősorban passzív úton történik, de a lisztatkákat különféle rovarok (legyek, csótányok), verebek és rágcsálók is behurcolhatják, sőt a porral is terjedhet.

További információk itt

 

Amennyiben a fenti kártevők bármelyikének előfordulását tapasztalja, keressen bennünket bizalommal!